Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés. Ez Hamlet - ha ugyan nem Shakespeare leghíresebb monológja. (...) De mi van akkor, ha Shakespeare és Hamlet nem a jó kérdést teszik fel? Ha az igazi kérdés nem úgy hangzik, hogy legyünk-e, hanem hogy milyenek legyünk?

Kapcsolódó idézetek

1. Ne kérdezd, hogy miért éppen te. Ne kérdezd, hogy mi különös van benned. Nincs benned semmi különös, magamnak sem tudom megmagyarázni. Mégis - íme az élet misztériuma - semmi másra nem tudok gondolni. Paulo Coelho
2. Nem számíthatsz arra, hogy akad egyetlen ember is a világban, aki szavad, cselekedeted pontosan úgy érti majd meg, úgy fogja fel és magyarázza, ahogyan te elgondoltad. Mindig csak te tudod, mit akartál igazán: a világ mindig annyit ért és lát csak szándékodból, amit az emberi értelem rejtélyes, torzító tükre felfog és visszatükröz. Márai Sándor
3. Mi van akkor, ha azt hiszed, valami úgy van, ahogy gondolod, de óriási tévedésben vagy? Mi van, ha olyan makacsul hiszel az igazadban, hogy az igazságot még csak fontolóra sem veszed? El tudod-e nyomni az igazságot, vagy az valahogy mégis megpróbál a felszínre törni? Stephenie Meyer
4. Arra kérlek tiszta szívemből, hogy légy türelemmel szíved rejtelmei iránt, és igyekezz úgy szeretni a kérdéseket, akár a lezárt szobákat vagy az idegen nyelven írott titokzatos könyveket. Ne kutass olyan válaszok után, amelyeket nem kaphatsz meg, mert nem tudnál együtt élni velük. Az egyetlen cél, hogy megélj mindent. Élj hát most a kérdéseknek! S így fokozatosan, anélkül, hogy észrevennéd, egyre közelebb kerülsz ahhoz a távoli naphoz, amikor majd választ kapsz mindenre. Rainer Maria Rilke
5. Miért olyan rohadt nehéz minden, olyan rohadtul rejtelmes, és tudta, hogy ez olyan kérdés, amire sosem fog kielégítő választ kapni... legfeljebb annyit, hogy ilyenek az emberi kapcsolatok. A válaszok, amelyek igazán számítanak, sosem érkeznek könnyen. Stephen King
6. Néha, ha válaszokat keresünk, csak még több kérdéssel találjuk szembe magunkat. És néha jobb, ha tudatlanok maradunk. De ha nem akarunk választ adni, a legjobb módszer, ha halogatjuk a kérdést.
7. Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait? Amikor még a legegyszerûbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk, nem kutatnánk, nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt. Ez hát a késztetés: a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak a legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni?
8. Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte. Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörûséget kínál. Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, és bensődben derül. Lucius Annaeus Seneca
9. Mindannyian keressük a válaszokat. A tudományban, az életben, mindenben. Néha a válasz alig egy karnyújtásnyira van tőlünk. Máskor pedig akkor kapjuk a választ, mikor még fel se fogtuk, hogy kérdeztünk valamit. Néha a válasz meglepetésekkel szolgálhat, és néha, mikor már végre megtaláltuk a választ, amit kerestünk, egy csomó kérdés marad megmagyarázatlanul.
10. Abból a tényből, hogy magam sem látom tisztán festményeim értelmét, nem következik, hogy nincs értelmük. Salvador Dalí
11. Ha elfogynak a kérdések, akkor nem csak a válaszok fogynak el, hanem a remény is.
12. Az angol ábécé nem úgy kezdődik, hogy "A B C D What? When? How?", de úgy fejeződik be, hogy "V W X Why? Z". A "Miért?" mindig a legnehezebben megválaszolható kérdés. (...) Mindössze egyetlen jó válasz született a "Miért?" kérdésre, és lehet, hogy ezt is bele kéne venni az ábécébe. Van neki hely. A "Why?" nem kell, hogy az utolsó szó legyen, hiszen nem is az utolsó betû. Mi lenne, ha az ábécé nem úgy fejeződne be, hogy "V W X Why? Z", hanem úgy, hogy "V W X Why not?" Douglas Adams
13. Nem könnyû dolog a sok [filozófiai, vallási] rendszerből kiválasztani a helyeset; az egyik ezt választja, a másik azt, a bölcs - egyiket sem. Buddha
14. Tükörbe sokáig kell nézni, sokszor és sokáig, amíg végre megismeri az ember igazi arcát. A tükör nemcsak sima ezüstlap, nem, a tükör mély is, mint a tengerszemek a hegyekben, s aki nagyon figyelmesen hajol (...) felülete fölé, egyszerre a mélybe lát, s mindig új és új mélységeket lát, s mindig messzebb dereng az arc, mely a tükör fölé hajol, s mindennap lehull egy álarc az arcról. Márai Sándor