Harminc órája már, hogy végtelen forró síneken fut az életem. Tükörbe néztem, s olyan furcsa, hogy most egyszerûen csak boldog vagyok. Harminc óra - hogy szállnak a percek -, de minden percben jobban szeretlek! Ugye szorítod, el nem engeded ezt a fáradt és megtalált kezet?