S negyvenkét éve szomjazom megtagadott csókod, miközben mások csókjával ajkamon szénné naponta pörkölődtem, ám mindig, mindenütt jelen voltál, te máig csókolatlan, mivel nem lettél kedvesem: hû a hiányodhoz maradtam. Emléked rosszallóan kisért: csöpp áfonya tengernyi mézben,