A mester a kezébe vette az anyagot... az ezüstöt. A holt fémet. Aztán alakítani kezdte. Formálta, kerekítette, vékonyította, szélesítette. Keze alatt kezdett kialakulni az ékszer. A gyûrû. Ami még kapott egy különleges mintát, egy szimbólumot, az élet jelképét. így lett kész a gyûrû. Egy egyszerû, pénzben alig mérhető ékszer. Mégis értékesebbé vált minden gyémántnál, aranynál, bármilyen megmunkált, szemnek csodálatos ékszernél. Mert egy napon csoda történt. A holt ezüst élő gyûrûvé lett. Szíveket összekötő ékszerré.