A szerelmet talán leginkább egy száz- vagy még annál is többtagú zenekar játszotta hatalmas zenemûhöz hasonlíthatnánk, amelyben néha az összes hangszerek szólnak, máskor pedig csak a trombiták harsognak, csak a fuvolák szólnak, csak a hegedûk sírnak, vagy pedig csak a dobok peregnek. Ez a zenemû azonban az egyén személyiségi tulajdonságaitól függően nagyon különböző lehet. Egyeseknél sok a fortissimo, másoknál több a pianissimo. Némelyikben dominál az eufória (emelkedett hangulat), másokban a mélabú.