Minden az írás folyamatában bontakozik ki. Kiindulópontnak olykor elég egy helyszín, egy érzés, egy illat, egy hely, ahol történni kezd valami. Vagy egyszerûen csak egy hangulat. Valami, amit nem lehet előre kicédulázni, rögzíteni. Ez a megfoghatatlan valami, titkos fuvallat a novella lelke. Ha ez nem lebeg valahol ott a közelünkben, jobb a dolgot nem erőltetni.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem minden szerelmi történetből lesz nagy regény, de egy novella is lehet épp oly` izgalmas.
2. Csinos pasiból van elég, jó szövegû srácokat a tévében is lehet látni, a megbízhatóság viszont ritka. Laurell Kaye Hamilton
3. Ritka az olyan férfi, aki felfogja egyetlen szál tökéletes rózsa értékét.
4. Kicsi a bors, de nagyot tüsszentesz tőle.
5. A tündérek olyan icipicik, hogy egyszerre csak egy érzés fér meg bennük.
6. Létezik egy vékony vonal a zsenialitás és az őrület között. Én töröltem ezt a vonalat.
7. A "Nem!", a világ legrövidebb szextörténete.
8. Az írott szó is lehet fegyver. Ha elég súlyos a könyv. Sheenard Anthony
9. Ne felejts el egyetlen pillanatot se, oly kevés van belőlük!
10. Ami engem illet, én azt a könyvet, amelyik jól van megírva, mindig túlságosan rövidnek találom. Jane Austen
11. A világnak több szerény zsenire van szüksége. Olyan kevesen maradtunk.
12. Az ellenséget a baráttól olykor csak egy hajszál választja el. Frank Herbert
13. Akár úr, akár hölgy, aki nem leli élvezetét egy jó regényben, bizonyára elviselhetetlenül ostoba. Jane Austen
14. Így megy ez: egyik nap a másik után, egyik étkezés a másik után. Egy adott pillanatban csak egyszer veszünk levegőt, egy adott percben csak egyfajta fájdalmat érzékelünk. A fogorvos egyszerre csak egy gyökércsatornát vesz kezelésbe; a hajóépítők egyszerre csak egy hajót ácsolnak. Ha az ember regényírással foglalkozik, csak oldalról oldalra haladhat. A többi - mindaz, amit tudunk, mindaz, amitől félünk - elmarad mellőlünk. Katalógusokat böngészünk, meccset nézünk, elhatározzuk, hogy az AT&T telefontársaság helyett inkább a Sprinthez csatlakozunk. Számláljuk a madarakat az égen, és hiába halljuk a közelgő lépteket a folyosóról, nem fordulunk hátra; azt mondjuk, igen, igen, a felhő gyakran emlékeztet másvalamire - halra, egyszarvúra, lóháton ülő emberre -, de azért igazából csak felhő marad, semmi más. És még ha villám kél belőle, akkor is azt mondjuk: ó, ez csak egy felhő, és figyelmünket máris leköti a következő étkezés, a következő fájdalom, a következő lélegzetvétel vagy a regény következő oldala. Hát igen - így megy ez... Stephen King