Amint egyetlen pillanat a halál, úgy egyetlen pillanat az élet is. Lehunyjuk a szemünket, és hagyjuk, hogy megszûnjön minden hiábavaló félelem. Az új állapotban, félelemmentesen, megkérdezzük magunktól, kik vagyunk. Ha kétségek nélkül élhetnénk, mit tennénk? Ha nyíltszívûek lehetnénk anélkül, hogy félnünk kéne a csalódástól... ha szerethetnénk anélkül, hogy félnünk kéne a megbántástól... ha ma átérezhetnénk, hogy édes az élet, anélkül, hogy arra gondolnánk, hogy fog holnap mindez hiányozni... ha nem félnénk az idő múlásától, és attól, kiktől fog megfosztani... igen. Mit tennénk? Kivel törődnénk? Milyen csatákat vívnánk? Mely ösvényeket hagynánk ott? Milyen élvezeteket engednénk magunknak? Milyen rejtélyeket oldanánk meg? Egyszóval: hogyan élnénk?