Ugrás a tartalomra
Akkor nevezünk valamit élőlénynek, ha eszik, lélegzik, szaporodik és növekszik. A kutyák élnek, a kövek nem. A fák élnek, a mûanyag nem. Ha csak ezt a definíciót nézzük, a tûz nagyon is él. A fától a húsig mindent megeszik, és a hamut üríti maga után, levegőt lélegzik, mint az emberek. Oxigént szív be, kormot fúj ki. A tûz növekszik, és terjeszkedik, új tüzeket alkot. Olajat iszik, hamut ürít, küzd a területéért, szeret és gyûlöl. Néha, ahogy figyelem, hogy vánszorognak át az emberek a mindennapokon, úgy érzem, a tûz sokkal inkább él, mint mi - fényesebb forróbb, és biztosabb magában. Tudja, hova tart. A tûz nem nyugszik, a tûz nem fogad el semmit, a tûz nem csak úgy "elvan". A tûz cselekszik. A tûz él.
Kapcsolódó idézetek
-
Szenvedély. Egy hatalmas erő, ami akkor is emlékünkben él, mikor már régen elhamvadt. Egy csábító vágy, ami váratlan szeretők karjaiba taszít minket. Egy mindent elsöprő érzelem, ami ledönti a falat, amit a szívünk védelmére emeltünk. Egy olthatatlan szerelem, ami újra és újra fellángol, hiába is próbáltuk hamu alatt tartani. Igen. Minden érzések közül a szenvedély az, ami értelmet ad annak, hogy élünk, és mentséget arra, hogy elkövetünk mindenféle bûnt.
-
A tûz is pusztít, de a hamuból sokszor szebb virágok keletkeznek, mint amilyenek előtte voltak, ha hagyjuk őket kibomlani.
-
Oltsd el a régi tüzet, mielőtt újat gyújtasz!
-
Megemeltem a fejem, és felé fordítottam. Találkozott az ajkunk. Kék színnel égő tûz volt, nem az a narancs és vörös lángolás, nem az a fajta hév: ez kék tûz volt. Egy pillanat múlva átölelt. A következő pillanatban már én is őt. Kezdtem nem érezni a csontjaimat, elernyedtem.
Charlaine Harris
-
Igazából nem tudom, lenne-e értelme újrakezdeni, valószínûleg nem, tovább gyilkolnánk egymást, én pedig csak felőrlődnék abban az érzelmi, anyagi labilitásban, ami körülvesz téged, és újra előjönne minden korábbi vitánk. De ettől függetlenül még mindig lángol bennem a tûz, és nem értem, hogy ha benned is van valami, akkor miért nem mutatod ki.
-
Minden tûz kialszik egyszer, de az ember megmarad, hogy újra és újra tüzet rakjon, és meglássa benne a saját örömét vagy bánatát.
Fekete István
-
Tûzd ki célodul, hogy mindennap csinálsz valamit, amihez nincs kedved. Aranyszabály ez, ha meg akarod tanulni, miként teljesítheted fájdalommentesen a kötelességed.
Mark Twain
-
Valahányszor a dohányzás elleni keresztes háború jeleibe ütköztem, muszáj volt rágyújtanom, pedig már majdnem leszoktam, magamtól.
Vavyan Fable
-
Csak annyit mondtam, hogy szia, és elhúztam a csíkot. Vége mindennek. Quasimodo, a szörnyeteg harangozó, magára rántotta a harangot. Úgy égett valami belülről, mint amikor véletlenül beleittam kiskoromban a pálinkába.
-
Ahol én vagyok a láng, te légy a szén! Ahol én vagyok a harmat, te légy a víz!
Frank Herbert
-
Amikor a szemembe nézel,
majd attól a tûztől égsz el,
amit te bennem gyújtottál.
Road
-
A gyertya a négy elem szimbóluma, hiszen benne van a kanóc földje, a paraffin vize, a láng tüze és a levegő, ami lehetővé teszi, hogy égjen.
Paulo Coelho
-
Ha olyan tüzet oltasz el, amit te gyújtottál, azért nem jár dicséret.
John Scalzi
-
Kihûlt már,
fekete
a parázs;
bennem még
lánggal ég
a tüzes
harapás!
Radnóti Miklós