Road

Útnak indul most a kétség, lámpafényt olt a vaksötétség, hogy megtalálja, hazaérjen, álmok nélkül, félig ébren.

Arra kérlek, most az egyszer ne fordíts hátat, ne válj köddé, váljon a maradásod ösztönné. A holnap úgyis a tükörképe lesz a mának, ha egyszer vége.

Mar, mint a kígyóméreg, a mozdulatlanság... Úton lenni az élet, megérkezni a halál.

Akinek ösztöne hajótörött, mit is kezdhetne magával? A lábaival keze fölött Sodródik az árral.

Akkor fogsz merni, ha akarsz akarni. Tudnod kell tudni, tenni és tenni.

Ilyet én még soha nem éreztem. Nincs olyan, ami hozzá fogható. Összenőttünk észrevétlen, de ez a kötés nem oldható.

Botlik az úton a lépni akarás, párnák között az álmok. Nem kell térkép, jó az irány, behunyt szemmel is látod.

Nincsen a sors könyvébe semmi írva, a sors egy analfabéta, és ha úgy van kedve, mától kezdve a seggére verhetsz néha.

Te nem értetted, én nem értettem, mert hülyék vagyunk most mind a ketten. De megtalálja a zsák a foltját, ha a boldogság kényszerít térdre.

Tudom, hányszor imádkozott értem, és éjszakánként mennyit sírt anyám. Ó, hogy egy angyalt küldött és mindent túléltem. És hogy most is sír, de akkor is büszke rám.

A szívem nagy, de viharvert a lelkem, és a kelleténél mindig nagyobb a szám. De igaz vagyok és soha el nem felejtem, hogy mit tanított az életről apám.

Amikor a szemembe nézel, majd attól a tûztől égsz el, amit te bennem gyújtottál.

Ezer fokon kell égni, kiolthatatlan vággyal, közben farkasszemet nézni a morcos nagy halállal.

Felettem keselyûk köröznek, de én akkor sem török meg.

Lehet, hogy semmi értelme, Mégis szívesen hinnénk benne, Ha a világ a szavaimtól Egy kicsit is jobbá lenne.

Pont olyan az élet, ahogy megéled, És annyi a titka, hogy azt kapod vissza, Amit adsz magadból, szóval duplázz a jóból A szemfedél helyett, egész mást adunk mi neked!

A hosszú út előtt Adj még egy kis időt, A szívemnek tüzet A harcomnak erőt.

Amíg nem ismersz, ne mondj semmit rólam, Hogy honnan jöttem, hogy merre tartok én. Úgyis hazugság lesz minden egyes szóban, Mert aki nem ismer, az nem is lát belém.

Lehet, hogy elkövettem jó néhány hibát, Kaptam már eleget a sorstól, Tanultam a jóból, a rosszból.

Mondd meg, ilyenkor hol van az Isten, hol van az, akiben eddig hittem? Nincsen igazság itt a Földön, ha ember van, hogy embert öljön.