Nemcsak hogy egyetlenegy életünk van, de az az egy is napról napra csökken, mint a víz a lyukas teknőben. Hiszen nem kezdjük naponta újra és újra. Csak hangzunk, engedelmeskedve annak, hogy valaki lenyomta azt a bizonyos billentyût. Aztán lassanként elcsendesedünk.