Ahogy az akna negyven éven át ott vár a sûrû gazban a kézre, mely kioldja lelkét, a robbanást, ahogy a holt tavasz kísért az új tavaszban, jéglapba zárva évtizedeket kivár a gyûlölet, a szeretet, amíg új kés sajog a régi sebben: soha nem múlik el a szeretet, ahogy nem múlik el a gyûlölet sem.