A boldogság (...) csak addig ér, ameddig az elmélkedés is ér, s akiben az elmélkedés nagyobb mértékben van meg, az nagyobb mértékben is boldog - nem csupán járulékosan, hanem éppen az elmélkedés alapján; ennek ugyanis önmagában van a becse. Mindezek szerint a boldogság nem egyéb, mint valamiféle elmélkedés.