A legtöbben életünk felét ábrándozással töltjük. Néha szép dolgokra gondolunk, általában azonban csupa negatívumra: olyasmin rágódunk, olyasmi miatt aggódunk, ami már megtörtént - vagy éppen nem történt meg. Én úgy döntöttem, elég sok mindenről maradtam már le emiatt, és többről már nem akarok. Azért végzek mindfulness-gyakorlatokat, hogy az első sorból nézhessem az életemet, szünet nélkül.