Boldogan elfutnék veled én egy sûrü vadonba, hol soha ember még nem taposott utakat. Mert te a búban öröm s ragyogás vagy az éji sötétben, társ a magányban, csönd, s gondok után pihenés.

Kapcsolódó idézetek

1. Az teszi széppé a sivatagot (...), hogy valahol egy kutat rejt. Antoine de Saint-Exupéry
2. Letartóztatom a tavaszt (...). Tömény drog. Vavyan Fable
3. A csodálatos táj (...) nem beszél, hát nem is hazudik; nem ígér, és mégis odaadja mindenét, nem szól, és mégis többet mond, mint amit valaha ember mondott. Fekete István
4. Amikor az erdőn jársz, és rábukkansz valahol egy forrásra, ülj le melléje csöndesen és figyelj. Nagyon csöndes légy, és akkor hallani fogod a zöld ruhás tündérke hangját a surranó vízből. Ha pedig jó füled van, és érted az erdő nyelvét, akkor meghallhatod azokat a csodaszép meséket, amiket a forrás, a csermely, a patak tündére elmond ilyenkor a fáknak. Wass Albert
5. Isten talán azért teremtette a sivatagot, hogy az ember elmosolyodhasson, amikor meglátja a datolyapálmákat. Paulo Coelho
6. Ha majd nyugdíjba vonulok, vidékre költözöm, a falu legvégére. Lovat, kecskét, kutyát, macskát, oxigént fogok tartani. Vavyan Fable
7. Vannak emberek, akinek a puszta jelenlététől jól érzed magad. Michelle Richmond
8. Ami az egyik embernek vadon, az a másiknak vidámpark.
9. A dzsungelben minden ehető. Te is.
10. Ha igazán szereted a természetet, mindenhol megtalálod a szépséget. Vincent Van Gogh
11. Vendég vagy a természetben - viselkedj! Friedensreich Hundertwasser
12. Ne hagyd, hogy pillanatnyi viharok elhomályosítsák életed kék egét! Maradj nyugodt és kiegyensúlyozott minden helyzetben, és rövidesen úgy fogod vonzani az embereket, mint a Nap a Földet. Meg Cabot
13. Sokáig álltam az eső áztatta utcát bámulva. Újra 12 éves kamasz voltam, aki órákig nézte az esőt. Ha az ember elég sokáig bámulja, kiürül a feje, nem gondol semmire, és a teste fokozatosan ellazul, megszabadul a világ valóságától. Az esőnek hipnotizáló ereje van. Murakami Haruki
14. Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén szerelem szólal, incseleg felém, pirkadó madár, karcsu, koronás, de áttetsző, mint minden látomás. József Attila