Anyám öröksége vagyok. (...) Ahogy öregszem, úgy hasonlítok egyre jobban rá a külsőségekben is. Néha szabályosan megrémülök, ahogy egy-egy arckifejezésemben vagy mozdulatomban őrá ismerek. Itt cipelem magamban anyámat, és ez nagyon nehéz teher, nehéz örökség ez a függés, a szeretete iránti vágy, és ezzel együtt a kétségbeesés is, hogy elveszíthetem.

Kapcsolódó idézetek

1. Anyámmal élek, Babettával járok, macskám van, és ne legyek kemény?
2. Az anya, az igazi édesanya a legcsodálatosabb ember a világon. Õ a tündéri hang, aki jó éjt kíván; aki mesél neked egy vidám nap után.
3. Felkutattam a családfámat, és rájöttem, hogy én vagyok a gyökér. Rodney Dangerfield
4. Anyukám mondta, hogy arról fogom megtudni, mikor szeretek igazán, ha viszket a bal sarkam. És viszket. Úgyhogy biztosan te vagy az igazi.
5. Ahol nagy a szeretet, ott mindig történnek csodák. Willa Cather
6. Te adtál nekem életet, és ami még fontosabb, leckéket arra, hogyan kell élni. Te vagy minden jónak a forrása, amit elértem életem során. Mami, köszönetet mondok mindazért, ami vagy és ami én vagyok.
7. Egy alapvetően hülye családból származom. Öregapám az észak-dél elleni háborúban a nyugatért harcolt. Rodney Dangerfield
8. Alapvetően hülye családból származom. Az apám színbolond volt. Egy bankban dolgozott, de elkapták, ahogy A4-es papírokat lopott. Woody Allen
9. Anya tényleg egy pók. Egész életében a semmiből szőtt mindent: ennivalót, csodás ruhákat, szeretetet, taníttatást és tetőt a fejünk felé. A pók lánya vagyok. Gyönyörûnek látom őt. Egész életemben azon igyekeztem, hogy boldoggá tegyem. Mert amikor boldog, az egész ház ujjong, a falak szélesen mosolyognak, a függönyök repesnek örömükben, a világoskék párnahuzatok nevetnek a kitárt ablakokon beáramló napfényben, és a lángnyelvek vidám táncot ropnak a tûzhelyen.
10. Elismerés, csodálat, nagylelkûség, megbocsátás: ezek a szeretet alapjai. És a humor a védőernyő fölötte. Stephanie Dowrick
11. Ha csak egy virág volna, én azt is megkeresném. Ha csak egy csillag gyúlna, fényét idevezetném. Ha csak egy madár szólna, megtanulnék hangján. Ami csak szép s jó volna, édesanyámnak adnám. Létay Lajos
12. Apának igaza volt: olykor jó, ha az emberek elmennek. Ha Jenny nem utazott volna el, akkor sose írtam volna meg neki azt a levelet. És végül nagymamának is igaza volt, sose késő valakinek elmondani, mit érzünk iránta.
13. Ide figyelj, odahaza volt nekünk a kertben egy magas diófánk. Nehéz volt rá fölmászni, a törzséről visszacsúsztam, mindig lehorzsoltam a térdem. De én nagyon szerettem a fa tetején üldögélni, egy nap többször is fölmásztam rá. Aztán egyszer a nagyanyám meglepett egy kislétrával, odatámasztotta a fa alá, kényelmesen fölsétálhattam rajta, akár a lépcsőn. Néhányszor kipróbáltam, aztán bevittem a kislétrát a fészerbe. Szegény nagyanyám nem értette, de te érted, ugye? Janikovszky Éva
14. Gyuri, a 13 éves fiú, anyjával sétálgat a folyóparti fövenyen. Egyszer csak anyjához fordul és megkérdezi: - Anya, hogyan lehet megtartani a barátomat, ha egyszer már sikerült találnom egyet? Az anya egy-két másodperc gondolkodás után lehajol és mindkét kezével merít a homokból. Majd mindkét tenyerét az ég felé tartva, egyiknek az ujjait kezdi összeszorítani: a homok kezd kipréselődni az ujjai közül. Minél jobban szorította őket, annál több homok préselődött ki a tenyeréből. A másik tenyerét ellenben csak lazán szorította össze: a homok mind benne maradt. Gyuri elámulva nézte, mit csinál az anyja. Majd így kiáltott: - Anyám, megértettem.