A tökéletlenség is lehet tökéletes, sőt, most már picit néha át is billen ebbe a mai influenszer világ, hogy már szándékosan toljuk a tökéletlent, mert akkor lesz tökéletes. Az az elvárás, hogy megmutatod a narancsbőrödet, a karikás szemedet, és kicsit azt érzem, hogy valaki már csak azért mutatja a karikás szemét, hogy "én is legyek már tökéletlen", de ebben is az a vágy van, hogy "engem szeressetek, mert amúgy nem vagyok ám tökéletes, én tökéletlen vagyok". Valahogy meg kell tudni találni ennek az őszinteségét.