A novella, akár a kamarazene, nemes mûfaj, nem mindegy, mit bír magán elviselni, mi az, amit egy félig-meddig meglévő történetből el lehet vagy ajánlatos elhallgatni, vagy éppen eltúlozni, ami aztán megszabja a kibontakozás belső ritmusát. A novellaírásra is fokozottan érvényes: érezni, hol mit mikor kell abbahagyni. A túlírással, akár egy festmény "túlfestése" során, kiégnek, kifakulnak a színek, végső soron eltûnnek az alkotás őszinte, legautentikusabb jegyei.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem minden szerelmi történetből lesz nagy regény, de egy novella is lehet épp oly` izgalmas.
2. Csinos pasiból van elég, jó szövegû srácokat a tévében is lehet látni, a megbízhatóság viszont ritka. Laurell Kaye Hamilton
3. Ritka az olyan férfi, aki felfogja egyetlen szál tökéletes rózsa értékét.
4. Kicsi a bors, de nagyot tüsszentesz tőle.
5. A tündérek olyan icipicik, hogy egyszerre csak egy érzés fér meg bennük.
6. Létezik egy vékony vonal a zsenialitás és az őrület között. Én töröltem ezt a vonalat.
7. A "Nem!", a világ legrövidebb szextörténete.
8. Az írott szó is lehet fegyver. Ha elég súlyos a könyv. Sheenard Anthony
9. Ne felejts el egyetlen pillanatot se, oly kevés van belőlük!
10. Ami engem illet, én azt a könyvet, amelyik jól van megírva, mindig túlságosan rövidnek találom. Jane Austen
11. A világnak több szerény zsenire van szüksége. Olyan kevesen maradtunk.
12. Az ellenséget a baráttól olykor csak egy hajszál választja el. Frank Herbert
13. Akár úr, akár hölgy, aki nem leli élvezetét egy jó regényben, bizonyára elviselhetetlenül ostoba. Jane Austen
14. Így megy ez: egyik nap a másik után, egyik étkezés a másik után. Egy adott pillanatban csak egyszer veszünk levegőt, egy adott percben csak egyfajta fájdalmat érzékelünk. A fogorvos egyszerre csak egy gyökércsatornát vesz kezelésbe; a hajóépítők egyszerre csak egy hajót ácsolnak. Ha az ember regényírással foglalkozik, csak oldalról oldalra haladhat. A többi - mindaz, amit tudunk, mindaz, amitől félünk - elmarad mellőlünk. Katalógusokat böngészünk, meccset nézünk, elhatározzuk, hogy az AT&T telefontársaság helyett inkább a Sprinthez csatlakozunk. Számláljuk a madarakat az égen, és hiába halljuk a közelgő lépteket a folyosóról, nem fordulunk hátra; azt mondjuk, igen, igen, a felhő gyakran emlékeztet másvalamire - halra, egyszarvúra, lóháton ülő emberre -, de azért igazából csak felhő marad, semmi más. És még ha villám kél belőle, akkor is azt mondjuk: ó, ez csak egy felhő, és figyelmünket máris leköti a következő étkezés, a következő fájdalom, a következő lélegzetvétel vagy a regény következő oldala. Hát igen - így megy ez... Stephen King