Az érzeteink nem csupán biológiaiak, hanem társadalmiak és kulturálisak is, vagyis történelmiek. (...) Emlősökként persze alapvető és állandó jellegû érzelmeink is vannak: félelem, harag, remény, szeretet. De ezeket a biológiai érzelmeket a nyelv segítségével értelmezzük, vagyis olyan érzelmi rendszerekbe rendezzük őket, amelyek kultúránként és koronként eltérnek.

Kapcsolódó idézetek

1. A kísértéstől csak úgy szabadulhatunk meg, ha engedünk neki. Oscar Wilde
2. A szerelem az egyetlen olyan dolog, ami akkora fájdalmat okozhat nekünk, hogy aztán félünk újra szeretni.
3. Már látom a fényt az alagút végén... de miért dudál?
4. Csak mert paranoid vagy, nem biztos, hogy nem üldöznek. Nirvana
5. Én várok rád, hogyha várni kell, mert érzem, hogy jössz, újra itt leszel, és többé nem engedlek el.
6. Nem mintha félnék meghalni. Csak nem akarok ott lenni, amikor bekövetkezik. Woody Allen
7. Két-három hernyót el kell tûrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat. Antoine de Saint-Exupéry
8. Olykor mindnyájunkat elfog a kétségbeesés, s ha legyőzzük, akkor jövünk rá, hogy milyen erősek is vagyunk valójában.
9. Gyerekkorunkban félünk éjszaka, mert attól tartunk, szörnyek bújtak az ágyunk alá. Ahogy öregszünk, a szörnyek egész mások lesznek. Önbizalomhiány, magány, megbánás... és bár idősebbek vagyunk és bölcsebbek, rájövünk, hogy még mindig félünk a sötétben.
10. Miért ragaszkodunk még úgy a csomagunkhoz akkor is, mikor kétségbeesve próbálunk továbblépni? Mert mindannyian tudjuk jól, hogy megeshet: túl hamar engedjük el.
11. Megtapasztaltam, hogy a magány akkor a legerősebb, ha megpróbálunk harcolni ellene. Ha viszont nem veszünk róla tudomást, elgyengül. Paulo Coelho
12. Olyan erőszakosak vagyunk, nem? Úgy félünk az öregedéstől, hogy megteszünk ellene mindent. Nem vesszük észre, hogy az a legfontosabb, hogy legyen kivel megöregedni.
13. Aki azt kérdezi tőled: haragszol-e még rá, az biztos, hogy közel áll hozzád, hiszen ezt nem lehet kiáltva mondani, csak halkan. Ehhez talán már három lépés távolság is túl sok. Ancsel Éva
14. Van úgy, hogy nagyobbnak és borzadályosabbnak látszanak a dolgok, ha egyedül vagyunk és félünk.