A betegnek külső ösztönzésre van szüksége, de ennek a beavatkozásnak ugyanakkor saját lelkén belül kell végbemennie. Proust szerint ez pontosan és kizárólag az olvasás definíciója. Így az olvasás gyógyszerként hat, ami a kimerültség fázisaiban visszaadhatja lelki- és akaraterőnket.