Nekem nem kell a szabadság. Rájöttem, hogy ez is csak kreálmány. A börtönőreink nagyszülei találták ki a magunkfajta csellengőknek, hogy legyen mi után áhítoznunk. Én nem akarom a szabadságot, nekem valami saját állapot kellene, amit nem a tanárok vagy a szüleink jelölnek ki, hogy addig kell menetelnünk, amíg azt el nem érjük. És utána mi lesz, ha létezik is ez a szabadság? Akkor mire fogunk vágyni, akkor mi a következő lépés, következő szoba, terem, következő cella? Ha van is szabadság, akkor onnan hová?