Kelet-Európa tábortüze körül mindenki egyformán csóró volt. Ugyanabban a szarban tapicskolt a tanár, a kőmûves, a laboráns, a buszvezető (a taxisok akkor is nagyon be voltak kötve a belügyhöz) és az éjszakai dobozolást vállaló joghallgató. Az azért nem véletlen, hogy ebben az országban tizenvalahány évig lehetett folytatni egy televíziósorozatot, ami egy lakótelepi panel lakóinak dialógusaiban a kilátástalan boldogtalanság anyagi hátterét listázta, az időjárásról szóló beszélgetések helyére emelve társadalmunkban a panaszkodást. Az egész ország ugyanazon a tábori konyhán állt sorba a csajkájával, nem nagyon volt értelme megjátszani magát az embernek.