Ha én bármelyik gyerekemmel sétálok, ott a mosolyok maximum a gyerekeket célozzák, aztán a szemek rám tévednek, és nyugtázzák, hogy ez a hízásra való hajlam nem ígér szép felnőtteket. Furcsa, nem? A gyerekek cukiságát úgy vizsgáljuk, hogy lesz-e ebből prezentálható kifejlett példány. Pedig én vagyok a bizonyíték rá, hogy attól még, hogy az apád olyan, mint a Dávid-szobor, te még lehetsz olyan, mint a willendorfi Vénusz.