A hangolás egy minden koncerten előadott szimfónia, ami a legtömörebben beszél az élet szépségéről. A fiatalságról. A gyerekkorról. Csak most kezdődik minden. Enélkül nincs koncert. Enélkül nem lehet zenélni. Enélkül nincs semmi. Aztán, amikor már beint egy törékeny testû, minimum Liszt-díjas zsarnok, és előadatik a bepróbált mûsor (jó esetben egy kis bepróbált ráadással), valójában már az elkerülhetetlen vég, a ruhatár felé tartunk.