Az emberi lélektan hazugságának tetőpontja, hogy az ember a saját szánalmas mértéke szerint megszabja magának, mi a jó, bölcs, erőteljes, értékes dolog, az eredendő "magánvalóban" - és az egész okozatiságot zárójelbe teszi, amelynek révén valami egyáltalán jó, bölcs, erőteljes és értékes lehet.