A gyerekeknek szükségük van hősökre, vakmerő, önfeláldozó emberekre, akik példát mutatnak mindnyájunknak. Az emberek imádják a hősöket, szurkolnak nekik, tapsolnak, a nevüket kiáltják, majd évekkel később elmesélik, hogy órákig áztak az esőben csak azért, hogy egy pillanatra láthassák azt, aki annyi erőt ad nekik.

Kapcsolódó idézetek

1. A gyerekeknek nagyon elnézőknek kell lenniük a fölnőttek iránt. Antoine de Saint-Exupéry
2. A gyerekek nem a tündérmesékből tudják meg, hogy a sárkányok léteznek. A gyerekek már tudják, hogy a sárkányok léteznek. A tündérmesékből azt tanulják meg, hogy le lehet őket győzni. Gilbert Keith Chesterton
3. Előbb minden fölnőtt gyerek volt. (De csak kevesen emlékeznek rá.) Antoine de Saint-Exupéry
4. A gyermek akkor emlékezik rád holnap, ha ma vagy vele.
5. A gyermek szeretne felnőtté válni, hogy erős és hatalmas legyen. A felnőtt visszasírja gyermekkorát, mert szeretne boldog lenni.
6. A gyermek feje nem edény, amit meg kell tölteni, hanem fáklya, amit lángra kell lobbantani. Plutarkhosz
7. A babák csörgővel játszanak, a gyerekek babával és autókkal, a tinik egymással, a huszonévesek az idegrendszerükkel... a játéknak soha nincs vége. Steiner Kristóf
8. Veszélyes környéken lakom. Az utcánkban a gyerekek lelopják az autók kerekeit - menet közben. Woody Allen
9. A gyerekek igazolják a családi ünnepeket, és miattuk bírjuk elviselni őket. Mindig őket a legjobb nézni. Mindig ők az elsők a táncparketten, és csak ők merik megmondani, hogy undorító a sütemény. Anna Gavalda
10. Hagytuk játszani egymással a szájainkat, mint normális felnőttek a gyerekeket, és örültünk, hiszen a normális felnőttek is örülnek, ha a gyerekek olyan jól játszanak, hogy közben minden másról megfeledkeznek. Szilvási Lajos
11. A gyermekek akkor a legkomolyabbak, amikor játszanak. Olyankor tanulják, hogy mi is az az élet. Michel Butor
12. Nem érthetjük meg az emberi természetet addig, amíg nem tudjuk, hogy miért integet a körhintáról a kisgyermek minden körnél a szüleinek, és azok miért integetnek mindig vissza neki.
13. Amikor gyerekek vagyunk, a szüleinket használjuk mérceként, hogy eldöntsük, mennyire rossz a helyzet. Ha nagyot esünk, és megütjük magunk, de még nem tudjuk eldönteni, hogy fáj-e vagy sem, egyből a szüleinkre nézünk. Ha rémülten rohannak felénk, sírni kezdünk. Ha csak nevetnek, és megcsapkodják a gonosz földet, akkor feltápászkodunk, és tovább játszunk. (...) A szülők az érzelmek fokmérői a gyerekeik számára, és ennek dominó-hatása van. Cecelia Ahern
14. Legyen ünnep az égben és ünnep a Földön, bár engem rég nem érdekel, pedig égnek a gyertyák, s a könnyem kicsordul: miért? Mért nem lehetsz most közel? Demjén Ferenc