Ha az ember földi életét tartja jónak, ha értékeit aszerint ítéli meg, ami egy racionális lény számára megfelelő, akkor nincs érdekellentét a moralitás és túlélés követelményei között; eléri a másodikat azzal, hogy eléri az elsőt. Viszont akkor van érdekellentét, ha a földről, az életről, az elméről, a boldogságról, az énről való lemondást tartja jónak. Egy életellenes moralitás alatt az ember olyan mértékben válik az életre érdemesre, amilyen mértékben önmagát az életre képtelenné teszi, és olyan mértékben képes élni, amilyen mértékben válik életéhez méltatlanná.