Képzeljük el, hogy egy sakkjátékos valamilyen sakkfeladvány előtt áll, és nem találja a megoldást. Mit tesz? Lesöpri a figurákat a sakktábláról: ez lenne a sakkfeladvány megoldása? Minden bizonnyal nem. Az öngyilkos ugyanígy jár el, eldobja az életét, és azt hiszi, hogy ezzel megoldott egy megoldhatatlannak tûnő életproblémát. Nem tudja, hogy ezzel megsérti az élet játékszabályait - mint ahogyan a metaforánkban szereplő sakkjátékos is figyelmen kívül hagyja a sakk játékszabályait, ahol is egy sakkfeladványt lóugrásokkal, sáncolással vagy ki tudja, miképpen, mindenesetre valamilyen sakklépéssel lehetne megoldani, ám semmi esetre sem az előbb ábrázolt módon. Nos, az öngyilkos is megsérti az élet játékszabályait; ezek a szabályok ugyanis nem azt követelik tőlünk, hogy mindenáron győzzünk - azt azonban elvárják, hogy semmi esetre se adjuk fel a harcot.