Sok diáktársam érkezett az enyémnél kényelmesebb háttérből. Gyakran egyik vagy mindkét szülőjük orvos volt. Többen magániskolába jártak, ahol önbizalmat pumpáltak beléjük. Elvárták, hogy az emberek hallgassák őket, ha megszólalnak. Nem mentek, hanem vonultak. A vagyonuk elszigetelte őket minden bizonytalanságtól. Minden kisebb csalódást, kudarcot hitetlenkedve fogadtak - mintha az élet tartozott volna nekik valamivel. Nem is sejtették, mások számára milyen kemény próbatétel.

Kapcsolódó idézetek

1. Naná, hogy normális vagyok. A hangok is megmondták.
2. Ha rám jön a tanulhatnék, beülök egy csendes sarokba, és megvárom, amíg elmúlik!
3. Én végeztem a feladat oroszlán részét: üvöltöttem!
4. Eldöntöttem, melyik életet választom, most már szeretném elkezdeni élni. Stephenie Meyer
5. Ha az iskola az életre készít fel, akkor nem félek a haláltól.
6. Annyira tettre kész vagyok, hogy a nevem valójában ige kellene, hogy legyen.
7. A rég várt is váratlanul ér, amikor végre bekövetkezik. Mark Twain
8. Nehéz csalódottnak lenni, mikor azt kapod, amire eleve számítottál. Jay Asher
9. Az álmod valósággá válik. Tartozol azzal, hogy megéld!
10. Amint megtanulsz bízni magadban, megtanulsz élni. Johann Wolfgang von Goethe
11. Egész életemben csak kifelé bámultam az ablakon... és abban reménykedtem, hogy van odakint valaki vagy valami, amibe belekapaszkodhatok, és végre boldog lehetek. Angelina Jolie
12. Mindig is szerettem volna tudni, ki ír a falakra. Most végre tudom.
13. Az öngyilkosok az élet reménytelen szerelmesei. Juhász Gyula
14. Annyira szeretnéd, hogy ez legyen a vég (...), hogy ez legyen az életed alkonya, mielőtt még igazán megkezdődött volna? Stephenie Meyer