Reggel, mikor felkeltem, nem tudtam, miért kelek föl. Hogy mi az élet értelme. És ez olyan súllyal tört rám, mintha az univerzumban zuhantam volna, és nem a Föld felé, hanem ellentétes irányba. De ami a legjobban aggasztott, a körülöttem lévők közt sem láttam senki olyat, akiről azt gondoltam volna, hogy na, igen, az ő életének legalább van értelme. A Föld és rajta minden élőlény - velem együtt - ebbe a végtelen reménytelenségbe zuhant megállíthatatlanul.