Én csak azt ígérem, mindegy, merre visz az élet, Bármerre is járok, mint egy fecske, visszatérek. Minden hibád ellenére, mindig, haza hozzád, Mert én így szeretlek, varázslatos Magyarország.

Kapcsolódó idézetek

1. Valahogy mindig lesz, mert úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna.
2. Valahogy mindig lesz, mert úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna.
3. Valahogy mindig lesz, mert úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna.
4. Valahogy mindig lesz, mert úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna.
5. Ha nem maradsz sokáig távol, itt foglak várni egész életemben. Oscar Wilde
6. A tiéd vagyok, örökké és visszavonhatatlanul! Stephenie Meyer
7. - Mindig is tudtuk, hol a határ. (...) - És csak óvatosan léptük át. Joanne Kathleen Rowling
8. Ha olyan messze laknál, mint amilyen hülye vagy, sosem érnél haza. Vavyan Fable
9. Nekem most te vagy a legfontosabb dolog az életemben. És mindig is az maradsz. Stephenie Meyer
10. Mindig látjuk, melyik lenne a legjobb út, de mindig azon az úton járunk, amelyikhez hozzászoktunk. Paulo Coelho
11. Tudd meg: ha nem vagy is itt, én mégis veled alszom. Mert szeretlek, cáfolhatatlanul és visszafordíthatatlanul. Szilvási Lajos
12. Tudod... akárhányszor is voltam gödörben, azért tudtam mindig kimászni, mert te végig figyeltél rám.
13. Otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon. Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerû állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak. Ez az otthon. Minden embernek módja van hozzá. Egy szûk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit. Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben. (...) Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon. Wass Albert
14. Akiket szeretünk, azoknak majdnem mindig nagyobb hatalma van rajtunk, mint magunknak. Francois de La Rochefoucauld