Szél az erkélyen. Tulipánillat. A legnagyobb szerelem. Az első csók. Néhány pillanat. Egy ember, bármelyik ember, olyan kevés, elillanó esélyt kap arra, hogy ezen pillanatok valamelyikében éljen. Elengedni az időt és zuhanni. Meggondolatlanul szeretni. Felrobbanni a szenvedélytől. Néhányszor, gyerekkorunkban talán sikerül, már azoknak, akik lehettek gyerekek. De később hányszor engedhetjük meg magunknak, hogy gondtalanul lélegezzünk? Miféle érzések engedik, hogy hangosan és szégyenkezés nélkül ujjongjunk?