Van-e közöttünk csak egy is, aki ne emlékeznék életének olyan óráira, mikor képzeletében látta magát, amint saját javának, talán életének feláldozásával egyetlenegy tettel egy fél óra alatt menti meg vagy teszi naggyá hazáját? Szép órák ezek; hiszen a gyermekszobára emlékeztetnek; de a férfihez csak akkor méltók, ha lelkesedést tudunk belőlük meríteni arra, hogy azt, amit egy fél óra alatt nem tehetünk, éveken át folytatott kitartó munkával teljesítjük.

Kapcsolódó idézetek

1. - A barátom nem jött vissza a rohamból, Sir. Kérek engedélyt kimenni, és megkeresni őt. - Nem engedélyezem - mondta a tiszt - Nem akarom, hogy kockáztasd az életed egy olyan emberért, aki valószínûleg halott. A katona ennek ellenére kiment, és egy óra múlva maga is halálosan megsebesülve, halott barátjának tetemét cipelve tért vissza. A tiszt dühöngött: - Mondtam, hogy halott. Most aztán mindkettőt elvesztettem. Mondd, volt annak valami értelme, hogy kimenj, és becipelj egy holttestet? - Ó, persze, hogy volt, Sir - válaszolta a haldokló - Amikor megtaláltam, még élt. És azt mondta nekem: "Jack, biztos voltam benne, hogy értem jössz." Anthony de Mello
2. A harcos nem attól harcos, hogy feladja, amit szeret, hanem hogy szereti, amit csinál. (...) Egy jó harcos nem tökéletes, nem győz mindig, nem sérthetetlen. A jó harcos nagyon is sebezhető... Ez teszi igazán bátorrá! A harcos cselekszik, csak a bolond sír! Nincs olyan, hogy kezdet és vég, csak a tett van.
3. Legyél képes feláldozni egy csatát, hogy megnyerd a háborút! H. Jackson Brown
4. Beletörődöm, hogy bele ne törjek. (A hős csak öl és hal.) Fodor Ákos
5. Aki nem tud országáért küzdeni, az nem érdemel országot. Wass Albert
6. Egy katona mindig parancsokat követ, de egy harcos csak a szívét követi.
7. Nemzetünk szolgálatában meghalni lehet, de elfáradni soha! Szálasi Ferenc
8. S egyszerre csak egy kisgyerek hangosan megszólalt hátul: "Édesanyám! Mi a szabadság?" A tanítóban elakadt a szó. Odanéztek mindannyian. Az asszony pedig felsóhajtott és azt felelte: "Amikor hazajönnek a katonák, fiam." Ó, hóvirágos régi március...! Azóta mennyi vér ömlött megint, s részeg torokkal hányszor ordították közénk a véres jelszót, hogy "szabadság"! Hát ez a szabadság, emberek? Szónokló, híres emberek! Élők s holtak mind ezt akarták...? S mi lesz, ha majd egy szép napon megkérdezi egy kisgyerek: "Édesapám, mi a szabadság...?" Ó, hóvirágos régi március...! Talán sóhajtunk egyet mi is akkor és csak annyit mondunk csöndesen: "fiam, szabadság az, ha majd hazatérhetünk mindannyian." Wass Albert
9. Ha döntenem kell a között, hogy a barátomat vagy az országomat árulom-e el, akkor inkább a hazámat. Gustave Flaubert
10. Igen, sírok. Férfi létemre. Hát a férfinak nincs szeme, a férfinak nincs keze, szervezete, érzéke, érzelme, szenvedélye? Nem ugyanaz a táplálék táplálja, nem ugyanaz a fegyver sebzi, nem ugyanaz a tél és nyár hûti és hevíti, mint a nőt? Ha megszúrtok, nem vérzünk-e? Ha csiklandoztok, nem nevetünk-e? Ha megmérgeztek, nem halunk-e meg? Akkor hát miért ne panaszkodhatnának a férfiak is? Miért ne sírhatna a katona is? Mert az férfiatlan? Miért lenne férfiatlan? August Strindberg
11. A katonák (...) tudják, hogy bármelyik pillanatban meghalhatnak, és ezért nekik az élet állandó ünnep. Paulo Coelho
12. A hazafiak mindig arról beszélnek, hogy meghalnának a hazájukért, és sosem arról, hogy ölnének is érte. Bertrand Russell
13. Az állam legfőbb feladatának azt tekintem, hogy az egyént megvédje, és alkalmat nyújtson neki arra, hogy alkotó személlyé fejlődjék. Legyen tehát az állam a mi szolgánk, és ne mi legyünk az állam rabszolgái. Ezt a parancsolatot szegi meg az állam, amikor bennünket erőszakkal arra kényszerít, hogy katonai és háborús szolgálatot teljesítsünk; holott ennek a jobbágyszolgálatnak célja és eredménye más országok embereinek megsemmisítése, vagy fejlődési szabadságuk meggátlása. Csak olyan áldozatokat hozzunk az államért, amelyek javára válnak az emberi individuumok szabad fejlődésének. Albert Einstein
14. Azért férfi a férfi, azért katona a katona, hogy tûrjön és elviseljen mindent, ha úgy kívánja a szükség. Mihail Solohov