Rosszul értelmezzük a többi embert, téves kulcsok alapján olvasunk bennük, futni akarunk feléjük, s a végén nyomorultul belezuhanunk az ûrbe. Igazából egyáltalán nem lehet tudni, mi játszódik le bennük, még ha oly csábító is az illúzió: állandóan áthidalhatatlan ûrök nyílnak köztünk és a többi ember közt, a megértés vagy az empátia illúziója nem több, mint délibáb. Mindannyian be vagyunk börtönözve a saját átadhatatlan tapasztalatainkba.