Amikor anyagra gondolunk, főként a szervetlen anyagot értjük rajta, azaz valamilyen tehetetlen és meglehetősen terméketlen dolgot képzelünk el. Beleesünk abba a csapdába, hogy igencsak elbizakodottan úgy tekintünk magunkra, mintha mi valami olyan anyagból állnánk, aminek semmi köze sincs a közönséges anyaghoz, és egy egészen másfajta, sokkal "nemesebb", "lélekkel megáldott" matériából lennénk.