Lélek idézetek

Aki be akar lépni ebbe az apátságba, hogy hét egész napon át benne éljen, annak tessék elfogadni az itteni életritmust. Akinek ez nem sikerül, annak a könyv többi részét sem sikerülne elolvasnia soha. Tehát amolyan vezeklés vagy beavatás ez az első száz oldal, és ha valakinek nem tetszik, az ő baja: lent marad a hegy lábánál. Umberto Eco

Két-három hernyót el kell tûrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat. Antoine de Saint-Exupéry

Nem lehet három perc alatt letenni egy terhet. Felesleges sürgetni valakit, hogy "lépjél már túl ezen...!" Persze, túl kell lépni, de a fájdalmat előbb meg kell élni, az elmúlást, a veszteséget meg kell gyászolni, és erősen, okosan meg kell találni azt a pontot, amikor eljön az ideje annak, hogy az ember ne ragaszkodjon már tovább ahhoz a teherhez... ekkor az ember a saját hajánál fogva ki tudja húzni magát a nehéz helyzetből.

Aki siet és mohón vadászik, nem ér rá a vadászsikert értéke szerint megbecsülni, nem ér rá boldognak lenni és az igazi vadászéletnek örülni, elmulasztja meglátni, észrevenni mindazt, ami a vadászatban a legszebb s amit néhány sor betûvel leírni, az avatatlannak megmagyarázni nem lehet. Nadler Herbert

A változásokat főleg azért nehéz menedzselni, mert úgy érezzük, hogy egy már megszokott, bevált, érzelmekkel és érdekekkel töltött zsákot kell kidobni. Nehéz ezt akkor is megtenni, ha a zsák már félig üres és foltosan a sarokban hever, és nehéz akkor is, ha annyira tele van kacatokkal, hogy megfogni is alig bírjuk. A változások kezeléséhez úgy érdemes nekikezdeni, ha hajlandók vagyunk az érzelmeket és az érdekeket kivenni a lelki szütyőnkből, és egyesével megvizsgálni ezeket.

Az élet legrosszabb pillanatait apró észrevételek jelzik előre. A kis dudor az oldaladon, ami korábban nem volt ott. Hazaérsz a feleségedhez, és két borospoharat találsz a mosogatóban. Amikor azt hallod, hogy "Adásunkat megszakítjuk". Andy Weir

Törölni tárgyat a por alól? Fodor Ákos

Csak olyan hátizsákot érdemes felvenni, amibe minden egyes belevalót gondosan mérlegelve pakoltunk be és mellécsomagoltunk a lelkünkből egy féltve őrzött darabkát is. Akkor legyen akármilyen nehéz az a zsák, soha nem érzünk rá vágyat, hogy letegyük.

- Meséltem, hogy mikor tudtam, hogy elveszlek? - Mikor először láttál a kifutón? - Nem. Akkor, amikor abban a harmadik utcai étteremben voltunk. - Hm... már emlékszem! - Fehér vászonruhát viseltél. És rendeltél egy hatalmas adag oldalast, és olyan étvággyal ettél; könyékig szaftos voltál, húscafatok a fogad közt, a hajad csupa zsír. Mikor végeztél, mondtam, hogy milyen egy malacka vagy. Erre előkaptad a tükröd, megnézted magad és kitört belőled egy hatalmas, boldog, önfeledt, zabolátlan kacagás. Betöltötte a helyiséget. Én meg arra gondoltam, hogy ez az a hang, amit hallani akarok életem végéig. Ezért kértem meg a kezed; semmi köze nem volt a szépségedhez. - Tudod én mikor döntöttem el, hogy örökre veled akarok lenni? - Nem. Mikor? - Úgy körülbelül fél perce.

Különös, hogy életem harminc esztendeje alatt a sok száz nő közül, akikkel találkoztam, csupán egyetlenegy volt képes bennem felébreszteni a szerelemnek nevezett nyugtalanító érzelmi zûrzavart, azt pedig nagyon nehezemre esett elfogadni, hogy ez az egyetlenegy is csupán langyos baráti szeretettel képes viszonozni érzelmeimet. Pelham Grenville Wodehouse

Oly` aprók a kezek, amelyek örökre elrabolják szívünket.

Nem szabad alulválasztani. Ezt harminc felett tanultam meg. Még akkor sem, ha hízelgő a rajongás, a feltétlen imádat. Különösen tilos önbizalom-hiányos időszakban - a másik miatt is. Hiszen hamar ki fog derülni, ha nem vagyunk azonos szinten, és mindkettőnknek nagyon kellemetlen lesz az egész. Karafiáth Orsolya

Az élet nem ér egy lyukas garast se, mégis imádjuk. Meddig? Az utolsó percig! Lengyel József

Soha nem tûnt fel, mielőtt az élete szétesett, hogy milyen kínos dolog a bánat, milyen kényelmetlen mindenkinek kapcsolatba kerülnie a gyászolóval. Eleinte tudomásul vették a dolgot, tiszteletben tartották, és alkalmazkodtak hozzá. Ám egy idő után tehertétellé vált számukra, a beszélgetésben, a nevetésben, a mindennapi életvitelben. Túl akartak lépni rajta, hogy a saját dolgukkal törődhessenek, de nini, ott volt az ember a lábuk alatt, elzárta az utat, maga mögött vonszolva a halott gyermeke holttestét. Paula Hawkins

Vigyázz, ha szívemhez érsz, csak egy mozdulat elég, hogy megpattanjon rajta a védővé dermedt zúzmara! Gárdos Péter

Senkitől se lehet többet követelni, mint amennyije van. Durva hibát követ el az a hitelező, aki adósának életerejét elvágja.

Ne szaladj olyan szekér után, amelyik nem vesz fel!

Húzni az időt nem olyan egyszerû. Évek telnek, míg megtanulod, hogy kell becserkészni és mögéje kerülni. Húzom az időt, át az életem árnyas rengetegén: a lába összekötve, húzom magam után, elejtve vonszolom, mint egy szánkót, a holt időt. Kérdezik: mi az a zsinór ott a képen? Mi van a kötél végén, ami túllóg a láthatón? Semmi, válaszolom, és néha azt is megkérdik, ki az, aki húzza. Az én vagyok, felelem ilyenkor, én vagyok öregen. Tóth Krisztina

A buddhistáknak van egy jó kis gyakorlatuk: hétvégenként egy füzetbe felírják, hogy a héten mi hozta ki őket a sodrukból. Mitől féltek, miért haragudtak, min háborodtak fel - csak röviden, emlékeztető szavakban. Egy hónap múltán aztán végignézik a listát, és figyelik magukat, mi az, ami még mindig bántja, felháborítja őket, és mi az, aminek már nincs jelentősége számukra. Azokat kihúzzák. Ilyenkor néha döbbenten látja az ember, hogy milyen marhaságokon izgatta fel magát. Olyasmiken, amiknek napok, hetek elmúltával már semmi jelentőségük sincs. Ilyenformán idővel kirajzolódnak az érzelmileg valóban fontos dolgok. Popper Péter

Ahogy telik az idő, a vállunkat egyre nehezebb terhek nyomják, amíg akkorák nem lesznek, hogy mozdulni sem bírunk. Ezért van szükségünk valakire, aki nem hagyja, hogy megszakadjunk beléjük.