Régen azért volt domináns egy személy az iskolában, mert megfelelő fizetése, háza, könyvtára, családja volt, egyúttal társadalmilag is egy elismert valaki volt. Amikor a gyerek odament, tudta, hogy ez a híres város híres latintanára, s természetes volt, hogy ettől a személytől elfogadja a tudást. Ma odamegy és a bürokrácia nyomása miatt a teljesen értelmetlen papírmunkával küszködő tanárnőkkel találkozik, akik ugyan szeretik a gyerekeket, de lehetetlen feladatra vállalkoztak. Olyasmit kell nekik megtanítani, amiben nincs dominanciájuk. A maximum, amit tehetnek, hogy szeretik a gyerekeket. Az iskolának az lenne a dolga, hogy domináns tanárok tanítsanak a falai között.