Előfordulhat, elmét tulajdonítunk valaminek, aminek nincs, illetve az is, nem veszünk észre magunk között egy elmével bíró dolgot. De ez a kétféle tévedés nem egyenlő. Ha túl nagylelkûen tulajdonítunk elmét a dolgoknak - ha "összebarátkozunk" házi növényeinkkel, vagy álmatlanul fekszünk éjszaka, mert aggódunk az asztalon szunnyadó számítógépünk sorsáért -, ez legfeljebb hiszékenységből fakadó ostoba hiba. De ha túl szûkkeblûek vagyunk - vagyis figyelmen kívül hagyjuk vagy lebecsüljük, vagy tagadjuk egy elmével bíró személy vagy állat tapasztalatait, szenvedését és örömét, meghiúsult törekvéseit és frusztráló vágyait -, ez önmagában szörnyû bûn.