Én még mindig a helyem keresem. Talán itt élem le, amennyi van még: azt a remélem, nem is kevesem. Lesz verseskönyvem, feleségem, autóm, s találok végül valamit, amit éppen csak hagyni kell, nem kell akarnom: mert maga a steril, vegytiszta hit. És az se bánt majd, hogy egy paradoxon, csak belenyugszom, mint egy kisgyerek, hogy olyan istenre kell hagyatkoznom, kit sem nem értek, sem nem ismerek.