Szerintem már önmagában félsiker, ha az embernek van bátorsága őszintén és nem meghunyászkodva, valóban feltenni magának magáról kérdéseket. Azt hiszem, remény mindig van, de igenis fontos az, hogy képesek legyünk objektíven látni önmagunkat, vagy legalábbis legyen ez a szándékunk, és harcoljunk azért, hogy sikerüljön ez a fajta tisztánlátás. Még ha az önbecsapás veszélye igenis nagy, törekedni szerintem mindig érdemes.