Ez is a tél. Mutatom. Lehet hó az utakon. Fekete utcák. Varjak. Csendek. Lehetnek. Itt-ott füst. Vagy berregés. Mozgás. Kevés. Nehéz kabátok. Néha bátran, lobogó hajjal átszaladhat egy-egy szerelmes nő a tájban. Gyerekek, ritkán. Bennük nyár van. Suttog az idő a változással. Süket és néma. Szétfolyt tejföl az ég maszatja. Állsz alatta. Egymásnak dőlnek házak, ifjak. A vének isznak. Falu lesz minden város újra. Fázik a srácok ujja. Szemek és szívek gombnyi lángja itt-ott. Éjszaka ébrednek a vágyak. Szûk kis ágyak. Pislog az éjszaka nyugalma. A kozmosz alja átfagy, fekete ujja a Földet túrja. Titkot babrál tavaszig. Ilyen a tél. Sokat remél. Van, hogy fehér. Sok a gazdag több a szegény, aki örül, ha már havazik.

Kapcsolódó idézetek

1. Ritkán látszik meg a sárról, hogy hópehely volt azelőtt. Heltai Jenő
2. Azt beszélik, könnyű megfeledkezni a gondokról, ha jó idő van. De elég egy hűvös fuvallat, hogy visszafújja az arcunkba a valóságot.
3. Itt nyugszom én, Olvasod te, Olvasnám én, Nyugodnál te.
4. Valami hiányzik, ami nincs. A csend.
5. A hó csak annyit jelent, hogy túl hideg van ahhoz, hogy eső essen. Stephenie Meyer
6. Sokan csak azért lesznek idegesek, mert látják, te milyen nyugodt vagy.
7. A tél ölelésében tudja meg az ember, hogy lelke mélyén a nyár soha nem múlik el. Albert Camus
8. A tél ölelésében tudja meg az ember, hogy lelke mélyén a nyár soha nem múlik el. Albert Camus
9. Igaz, ami igaz, a hó valamivel szárazabb, mint az eső. Stephenie Meyer
10. Úgy tûnik, csak az öregek képesek úgy ülni egymás mellett, hogy szavak nélkül is élvezik egymás társaságát. A türelmetlen fiatalok nem bírják ki, hogy ne törjék meg a csendet. Pedig a csend tiszta és áldott. Összeköti az embereket, mert csak azok tudnak szótlanul ülni a társuk mellett, akik szeretik egymást. Nicholas Sparks
11. A zene rendet teremt a csöndben. Gabriel García Márquez
12. A bölcs nem vitatkozik. Hallgat, és csendben halad az útján.
13. A halál olyan gyönyörû lehet. Feküdni a puha, barna földben, s hallgatni a csöndet, míg a fûszálak hajladoznak a szélben az ember feje fölött. Ott nincs sem tegnap, sem holnap. Az ember elfelejti az időt, megbocsát az életnek, és békében nyugszik. Oscar Wilde
14. Míg iszod a kávéd s én a teám, csak ülünk egymás mellett némán. Szeretném tudni, most mi lesz, nem szólsz hozzám, mégis hazudsz nekem.