A halál nem elvont fogalom a hegyen, hanem a mindennapok valósága: szóba kerül, tréfák tárgya, hozzátartozik minden pillanathoz. Aki nem tudja megszokni ezt az érzést, előbb-utóbb abbahagyja. Aki viszont vállalja a veszélyeket, nem úgy gyászol, mint mások. Valami olyasmiben osztozik társaival, amiben nincs helye a tépelődő szomorúságnak. Mintha a hegyek világában született kapcsolat akkor is megmaradna, ha egyikük már nincs jelen a valóságban.