Egy jó tanár nem a saját gondolatait ülteti át tanítványai fejébe, hanem az igazán fontos, életképes mémeket. Ezekből minden tanítvány fejében különböző gondolatok jönnek létre. A jó tanár nem akkor ad jelest, ha saját gondolatait hallja vissza egy az egyben, hanem akkor, ha a tanítvány gondolataiban felismeri az általa fontosnak tartott mémeket. Sokszor meglepetten veszi észre, hogy ezek még jobb gondolatok (vagy a biológiai analógia pontossága kedvéért mondjuk így is: gondolat-lények), mint a sajátjai voltak. Minden tanárnak vannak nála sokkal tehetségesebb diákjai, akik mihelyt megértették, mit mond a tanár, jobban használják azt nála.