A gyász és a sivár időszakok egyszer mindannyiunkat meglátogatnak, és ha megtanuljuk őket nem átokként, hanem ajándékként fogadni, az megváltoztathatja az ellenállásunkat. Kultúránk szemlátomást a gyönyör hajszolására van ráállva. Benne van már a Függetlenségi Nyilatkozatban is: "élet, szabadság és a boldogság keresése." Emiatt könnyen azt hihetjük, hogy ha nem vagyunk folyamatosan boldogok, akkor velünk van baj. Aki veszteséget, levertséget, búskomorságot érez, vagy azon tûnődik, "egyáltalán mi értelme mindennek?", azt csak még jobban elszigetelheti ez a megszállott boldogságkultusz. Úgy tûnik, kultúránk egyre jobban fél a szomorúság gondolatától, és minden erőnkkel igyekszünk távol tartani az ajtónktól. Pedig a szomorúság az emberi élet része, és megvannak a maga ajándékai is, még ha néha nehéz is felismerni őket.