Mint nagy kalap borult reám a kék ég, és hû barátom egy akadt: a köd. Rakott tálak között kivert az éhség s halálra fáztam rőt kályhák előtt. Amerre nyúltam, csak cserepek hulltak, s szájam széléig áradt már a sár, utam mellett a rózsák elpusztultak s leheletemtől megfakult a nyár, csodálom szinte már a napvilágot, hogy néha még rongyos vállamra süt, én, ki megjártam mind a hat világot, megáldva és leköpve mindenütt.

Kapcsolódó idézetek

1. Olyan csönd van így nélküled, hogy szinte hallani, amit még utoljára akartál mondani. Váci Mihály
2. Ma sokkal csöndesebben szeretem, de ugyanúgy képtelen vagyok másra gondolni. Paulo Coelho
3. A Piedra folyó partján ültem, és sírtam. A legenda szerint minden, ami ebbe a vízbe hullik - a falevelek, a bogarak, a madártollak -, a folyó fenekén kaviccsá változik. Ó, ha kitéphetném a szívemet a keblemből, és belehajíthatnám az áradatba! Nem volna többé fájdalom, sem szenvedés, sem emlékek. A Piedra folyó partján ültem, és sírtam. Hideg téli nap volt, és éreztem, ahogy a könnyeim lecsorognak az arcomon, azután elvegyülnek a jeges vízzel, amely a lábaim előtt hömpölyög. Valahol ez a folyó is csatlakozik majd egy másikhoz, aztán megint egy másikhoz, míg végül - távol a szememtől és a szívemtől - ez az összes víz beleömlik a tengerbe. Folyjanak hát minél messzebbre a könnyeim, hogy kedvesem soha ne tudja meg, hogy sírtam miatta. Folyjanak minél messzebbre a könnyeim, hogy elfeledhessem, a Piedra folyót, a kolostort, a templomot a Pireneusokban, a ködöt, az egész utat, amit megtettünk. Hadd felejtsem el álmaim országútjait, hegyeit és mezőit. Álmaimat, amelyek az enyémek voltak, és amelyekről mégsem tudtam. Paulo Coelho
4. Nincs semmi elszomorítóbb, mint emlékezni régi szép időre nyomorban. Dante Alighieri
5. Utálom azt a pillanatot, mikor még itt vagy, de már tudom, hogy elmész.
6. Egyszer majd elfelejtelek téged, És nem fog fájni fejem, De most még téged látlak Utcákon és tereken, Reggel a májkrémes kenyeren, Boltban a mosószereken, A hazug tekinteteken, Biztonsági felvételeken, Minden ordító gyereken, Mozikban a sírós részeken, Könnybe lábadt szemeken. Alvin és a mókusok
7. Alkonyodik. (...) A legkönnyebb időszak. De a legszomorúbb is, bizonyos tekintetben... egy újabb nap vége, az éjszaka visszatérte. Semmi sem olyan kiszámítható, mint a sötétség. Stephenie Meyer
8. Nagyon szép kis társaság volt. Egyik léhább, mint a másik. Átgondolok minden órát A keserû búcsuzásig. Ady Endre
9. Marx halott. Lenin halott. És én sem érzem jól magam...
10. Vele az idő és a tér egyetlen zavaros ködbe folyt össze mindahányszor, és én mindkettőről teljesen megfeledkeztem. Stephenie Meyer
11. Pár percet itt tölt, hogy utóbb időtlenül hiányozhasson. Fodor Ákos
12. A kotyogó klotyó felé totyog a vén, motyogó lotyó, de késő, mert a rotyogó gatyóból potyog a motyó.
13. Már nem szeretlek, de még mindig veled küszködöm. Ezen az éghajlaton ritka az ilyen kemény tél, mint az idei. Mikor láttál utoljára havat? Hát ilyen vagy nekem. Te voltál a nem tipikus nő. Hány ilyen jut egy férfi életére? Egy? Kettő? Nem marasztallak, nem vagy különleges. Csak nekem voltál az. Vavyan Fable
14. Mindig a virradat előtti óra a legsötétebb.