Nem erősségünk a racionális beszélgetés, amelyben egy kérdésre odaillő választ adnak, egy érvet alaposan megforgatnak, hogy eldöntsék, elfogadják-e vagy sem. Szívesen nevezzük magunkat Homo sapiensnek, értelmes embernek, de a gyakorlat alapján úgy tûnik, jobban tennénk, ha levennénk ezt a címkét a homlokunkról. Nyelvünkre úgy tekintünk, mint amely értelmünk eszköze, a kommunikációnkra pedig úgy, mint ami maga a tökéletes információs csatorna és a ráció végső megnyilvánulása. De ha valaki veszi magának a fáradságot, illetve a bátorságot és titokban, az illemet és a törvényt megsértve, kihallgatja mások beszélgetéseit - ahogy azt, ó egek, az önök alázatos szolgája is teszi -, sokat megtud az értelemről vagy épp annak hiányáról. A beszélgetőtársak ugyanis alig figyelnek egymásra, nem hallják meg az érvek lényegét és inkább csak arra összpontosítanak, hogy elmondhassák, amit ők maguk akarnak. Így aztán a szavak és az azokra adott reakciók nemigen találkoznak.