Mozdulatai, szemhéjának remegése, ajkainak apró rándulása, testének minden részlete komplett valóság a világgal szemben, és valahogy hozzám kapcsolódik. Nem azért lélegzik, hogy megmutassa, mennyire tudatánál van, nem is az erejét fitogtatja vele, nem bizonygat felsőbb igazságokat a külvilágnak. Létezését semmi sem magyarázza, csak maga a létezése, ezzel pedig nem zavarja meg sem a lét, sem a tudat világát, mert benne egyesül a kettő - tettei pontosan tükrözik gondolatait. Nem értem létezik, mégis itt van, velem van, és közben talán nem is gondol semmire. Már tudom, hogy amikor megkérdezzük a másiktól, mire gondol, és azt mondja, hogy semmire, azt nem szabad rossz néven vennünk tőle, hiszen aligha kaphatunk ennél őszintébb választ.