Mindig kíváncsi voltam, hogy mikor egy pillangó elhagyja biztonságos bábját, tisztában van vele, hogy milyen gyönyörû? Vagy még mindig hernyónak látja magát?

Kapcsolódó idézetek

1. A kutya az egyetlen a világon, aki jobban szeret téged saját magánál. Josh Billings
2. Anyámmal élek, Babettával járok, macskám van, és ne legyek kemény?
3. Te vagy a macska, én a gombolyag, letekertél, szétszedtél és otthagytál. Spiegelmann Laura
4. A macska érzelmei teljesen őszinték; az emberi lények mindenféle okoknál fogva elrejthetik érzelmeiket, de a macska sohasem tesz így. Ernest Hemingway
5. Soha ne becsüld alá azt a megnyugvást, amit egy macska adhat - nincsenek szavai, de apró érintéseivel, bökdöséseivel, odabújásaival kimutatja irántad érzett szeretetét - és megpróbálja elterelni a figyelmedet a bánatodról.
6. A macska, ha egyszer ráült a forró kályhalapra, soha többé nem fog forró kályhalapra ülni. De hideg kályhalapra sem. Mark Twain
7. A barátság bonyolult érzések titokzatos, furcsa harmóniája. Berkesi András
8. Ahányszor a homokozóban játszottam, a macska mindig megpróbált betemetni. Woody Allen
9. Nyilvánvaló, hogy a macskának van humorérzéke. Éjjelenként - miután gondosan tanulmányozta a környékbeli kertek kerítéseit, és megállapította, hogy egyik kutya sem tud kijönni -, leül a kihalt úttest közepén, az ívlámpa alá, hogy mindenfelől jól meg legyen világítva, és buddhistához méltó nyugalommal mosakszik. A kutyák a kerítéseknél őrjöngenek, hörögnek, vicsorognak, de a macska mintha nem is hallaná őket. Popper Péter
10. Azt tartják, a macska a szellemvilág őrzője, ezért követi a gazdáját a halál kapuján át, hogy ott is neki dorombolhasson.
11. Szeretem a disznókat. A kutyák felnéznek ránk. A macskák lenéznek bennünket. A disznók egyenrangúnak kezelnek. Winston Churchill
12. Kevés az ember, sok az emberszerû lény, Sötét szobában épp csak dereng a lámpafény. Az élet szép, csak te, Világ vagy beteg, megfertőzte valami az embereket. Szomorú, de fél az, aki szeret, zokog a bohóc, a macska kihányta az egeret. Quimby
13. - Mennyire kedvelsz? - Mint egy tavaszi macit? - Tavaszi macit? (...) Az meg mi, a tavaszi maci? - Hát sétálsz a mezőn át, egyedül, és egyszer csak eléd jön egy bársonyos szőrû, csillogó gombszemû, cuki kis medvebocs. És azt mondja neked: "Kis hercegnő, nincs kedved ma hemperegni velem egy kicsit?" Akkor összeölelkeztek, és egész nap csak hemperegtek a lóherével borított domboldalban, és rettenetesen jól szórakoztok. Csodás, nem? - Isteni! - Hát ennyire kedvellek. Murakami Haruki
14. A macska nem ugrál föl rád, nem nyalja összevissza az arcodat, nem szaladgál őrülten körülötted, hisztérikus hangokat kiadva. A macska az ajtóban vár, nagyon finoman a lábadhoz dől, és rezonál.