14 és 20 éves kor között eldől: legyûrendő tantárgy vagy az életünk része lesz az irodalom. Ha utóbbi, annak pedig a nemzetgazdaságra is van jó hatása. A költészet például az érzelmi tapasztalat kollektív átadásának legfontosabb eszköze. (...) Ha valakiben kifejlődik a készség a versolvasásra, értelmezésre, azt a munkahelyén is kamatoztatni tudja. Lehet 600 oldalas tanulmányt írni a magányról, de annál, hogy "A semmi ágán ül szívem", nem lehet ezt jobban, tömörebben megfogalmazni.

Kapcsolódó idézetek

1. A költészet különösen érzékeny dolog, az emberek többsége kamaszkorában kezd írni, ami különösen sérülékeny kor. Ha ilyenkor valakit a földbe döngölnek, az végleg elveszítheti a kedvét. Ugyanakkor viszont fontos, hogy a pályakezdő szerző képessé váljon a kritikák befogadására, vagyis munkadarabnak tudja tekinteni a szöveget, ne pedig a lelke egy lehasított, eleven és lüktető darabkájának. Tóth Krisztina
2. Még a gazdag, szabad és fejlett oktatási rendszerrel rendelkező országokban is, ahol pedig a lehetőségek adottak, az emberek jobbára éretlen dolgokat tartanak fontosnak. Kevesen próbálnak valami abszolút dolgot keresni; a legjobb befektetésnek általában az számít, ha valaki hatéves korától húsz évet tölt el különféle iskolákban és egyetemeken. Sajnos azonban ez nem garantálja a boldogságot, és a síron túl még csak az sem segít, ha a rákövetkező harminc-negyven évben több pénzt keresünk. Csupán a legértelmesebb emberek elenyésző hányada talál rá a legerősebb és egyedüli tartós beteljesedésre, ami már kezdet nélküli idők óta jelen van minden lényben: a tudat megtapasztalására. Ha tudatosan használjuk ezeket a feltételeket, hogy olyan értékekre leljünk, melyek értelmet adnak az öregség, a betegség, a halál és az újraszületés során, akkor életünk értékessé válik. Ole Nydahl
3. Elképesztően fontos lenne, hogy áttegyük az önmagunkról való gondoskodást az "opcionális", "majd, ha lesz időm" polcról a "szükséges és fontos" polcra. Ennek az egyik lépése lenne, ha ez a gondolkodás bekerülne az oktatási intézményekbe. Azaz a gyerekek, egyetemisták látnák, hogy a matek és az irodalom mellett a belső munka is fontos. Képzeld el, mennyire más alapokra helyeződne az önmagukkal való kapcsolatuk így, felnőttként! Ha nemcsak a feladat, de én is számítok. Ha nemcsak a mérhető, de az érezhető is fontos lenne.
4. Az irodalom (...) kitágíthatja az ember szemhatárát, megmutathatja a világ, az élet gazdagságát, feltárhatja az érzelmek és a gondolatok hatalmas változatosságát, s ennek révén képes érezni és gondolkozni tanítani, jellemet és személyiséget formálni. Képes kifejleszteni az ember értékérzékét, s itt nemcsak az erkölcsi, hanem az esztétikai értékekről van szó.
5. Az írásnak, az írástudóknak nagy felelőssége van, társadalmi felelőssége: minden, amivel az ember találkozik, a költészet témája. Márpedig életünk nagyobb részét a társadalmi, politikai gondok teszik ki, és ha valaki ezek kifejezéséről lemond és csak öntörvényû szómûvészetnek gondolja a költészetet, az nagyon téved és nagyon megcsonkítja a saját életét és a saját mûvészetét is. Kiss Benedek
6. Húsztól negyvenig a szerelemről ír az ember, anélkül, hogy tudná, mi a szerelem. S mikor már tudatosan ír, akkor látja be, mennyivel szebb volt a tudatlansága, mint az a mûvészet, amelyet fájdalmak és csalódások árán szerzett meg. Arsene Houssaye
7. Eleven vagyok és tevékeny, s sok mindenhez értek, amivel elfoglalhatom magam; nem tudom, miért találnék kevesebb tennivalót negyven-ötvenéves koromban, mint huszonegy évesen? Mindazok a női foglalatosságok, amelyeket szemmel, kézzel vagy ésszel kell csinálni, éppúgy vagy legalábbis kevés különbséggel adva lesznek számomra akkor is, mint most. Ha kevesebbet rajzolok, majd többet olvasok; ha lemondok a zenéről, majd szőnyegszövésre adom a fejem. Ami pedig azt illeti, hogy lesz-e, akire érdeklődésemet és szeretetemet ráruházzam, ez csakugyan olyan kényes pont, amit el kell kerülnünk, ha nem megyünk férjhez; de nálam ebben sem lesz semmi hiba. Jane Austen
8. Milyenek az ember évei húsz és negyven között? Meg van béklyózva, lekötik mindenféle személyes és érzelmi viszonyok. Ez elkerülhetetlen. Ilyen az élet. De utána új szakasz következik. Az ember elmélkedhet, megfigyelheti az életet, felfedezhet ezt-azt másokról és az igazat önmagáról. Az élet valóságossá válik... jelentőségtelivé. Kerek egésznek látjuk. Nem csupán egy jelenetnek - annak a jelenetnek, amelyet magunk, mint színészek, alakítunk. Agatha Christie
9. Húszévesen az akarat uralkodik rajtunk, harmincévesen az ész, negyvenévesen pedig a megfontolás. Benjamin Franklin
10. Nincs olyan, hogy "nevelés". Csak értékek, elvek és célok léteznek, amelyek bennünk élnek s amelyeket megpróbálunk továbbadni. Hogy végül jó kertészei leszünk-e csemeténknek, vagy gyermekünket vésővel és kalapáccsal alakító szobrász, majd húsz-harminc év múlva elválik. Az élet nagy hátránya, hogy nem visszafelé éljük: amennyivel bölcsebbek leszünk harminc év múlva, azt legföljebb arra használhatjuk, hogy esetleg könyvet írunk a nevelésről. Szendi Gábor