A béke olyan törékeny, az egész nem több, mint egy pislákoló láng a kanóc végén, mely felélte maga alól a saját olaját. Egy óvatlan sóhajtásra sötétségbe borul az egész világ.

Kapcsolódó idézetek

1. A béke olyan, mint minden nagyon jó az életben: nem tart sokáig. Egy illúzió, amit egy pillanat alatt meg lehet szakítani, és ami ezután örökre elvész. Leigh Bardugo
2. A béke disznóól, rend csak a háborúban van. Békében a nép elvadul. Bertolt Brecht
3. A törékeny szóról az üveg jut eszembe: egy "törékeny békét" úgy képzelek el, mint egy üveggalambot. A kép segít értelmezni, hogy a béke bármelyik pillanatban összetörhet. Daniel Tammet
4. Az élet nem több, mint egy rövidke sóhajtás az örökkévalóságban, egy lepke kósza szárnycsapása, egy apró villanás, amely máris kialszik a mélységes sötétségben, olyan győzelem, amely magában hordozza a vereséget, egy olyan út, amely bármennyit tekereg is, végül elkerülhetetlenül a szakadékba torkollik, olyan mosoly, amely könnyekbe fullad. Jose Rodrigues dos Santos
5. Korhadozott az egész világ, ahogyan a fényből a sötétségbe sodródtunk, egyre közelebb a fekete káoszhoz, amelybe a mi köztes világunk végül belehullik, hogy miközben az istenek harcra gerjednek, odavesszen minden szeretet, minden fény és nevetés. Bernard Cornwell
6. Akármi is történt a világgal, fokozatosan jött. Már elfelejtettem, pontosan milyen volt, de halvány (...) emlékeim vannak róla. A parázsló rettegés, ami sosem lángolt fel igazán, csak mikor már nem maradt szinte semmi, amit elégethetett volna. Minden újabb lépés meglepett minket. Aztán egy nap arra ébredtünk, hogy eltûnt minden.
7. A béke olyan, mint a szivárvány, a földön nyugszik, de íve vége a mennybe vész. Az égbolt fényében fürdik, könnyek és felhők között ível a magasba, de az örök Nap sugara tükröződik benne (...). Az ilyen béke (...) a lélek mosolya, a halhatatlan, távoli fény végtelen áradása.
8. Minden szeretet Amint idővel támad, úgy idő Mérsékli lángját és hevét, tudom Tapasztalásból. Mert e lángban is Él egy lohasztó bél avagy kanóc; S mindíg egyenlő jó nincs semmi se, Mert a nagyon meggyûlt jóság maga Saját bővébe fúl. William Shakespeare
9. A legtöbb láng fölemészti önmagát. Elég. Nem marad belőle sem szeretet, sem barátság, nem marad belőle tartós, hétköznapi boldogság. Ellobban és emlékké válik, vagy még azzá sem. Nem volt benne az a lehetőség, hogy mint a tábortüzek parazsa a téli hóban, meleget adjon, s élhetővé tegye a hideg éjszakát. Müller Péter
10. Mint kanóc a viaszt, égetem le magamról a világot. Balla D. Károly