Korhadozott az egész világ, ahogyan a fényből a sötétségbe sodródtunk, egyre közelebb a fekete káoszhoz, amelybe a mi köztes világunk végül belehullik, hogy miközben az istenek harcra gerjednek, odavesszen minden szeretet, minden fény és nevetés.

Kapcsolódó idézetek

1. Az egész világ el van rontva, hiszen a múltban és a jövőben él. Egyfelől reménykedünk, hogy majd jobb lesz, másrészt öklendezzük, szenvedjük a múltat. Lázár Kati
2. Vannak a léleknek félelmetes viharjai, amelyben ég, föld, nap, éjszaka, élet, halál, minden összekeveredik egyetlenegy rettenetes borzalomban. A valóság elveszti jelentőségét. Felfoghatatlan dolgok tiporják le az embert. A semmi viharrá változott, az égbolt elhalványult, a végtelen kiürült. Távol állunk mindentől, a halált leheljük magunkba, csillagokra szomjazunk. Victor Hugo
3. Valami baj volt a világgal, az élettel. Valami sötét, félelmes árnyék feküdt rá mindenre, mint valami eloszlani nem akaró köd. És egyre sûrûbb lett. Margaret Mitchell
4. Apránként pusztul el a világ, minden darabkája külön-külön, a maga rendszertelen tempója szerint, minden remeg, minden morzsolódik már jó előre, a fenyegető pusztulástól való rettegés maga is pusztító erő, és minden apró romlásnak megvannak a maga következményei. Ben H. Winters
5. A világ kezdettől aljas, és napról napra aljasabb. Elhasznál, s a végén már csak a halálról álmodsz. Colson Whitehead
6. A világban a gonosz és a káosz uralkodik, mert az emberek elfelejtették, hogy minden dolog ugyanabból a forrásból fakad. Térjetek vissza ehhez a forráshoz és felejtsétek el az én-központú gondolatokat, kisszerû vágyakat és negatív indulatokat! Uesiba Morihei
7. Ez a mi korunk veszélye: feszültség érezhető a világban, szörnyû feszültség, amely már-már pattanásig fokozódott. Az emberek boldogtalanok, és a lelkiviláguk egészen megzavarodott. John Steinbeck
8. Vége lesz az időknek, a világnak, ennek az egész kuplerájnak, amit létrehoztunk magunk körül. Az egészet össze fogják hajtani, és félre fogják tenni, mint valami molyrágta szőnyeget. Dean Ray Koontz
9. Minden most kezdődik el, aztán úgyis menni kell, elfordul rólunk a Fény, aztán nincsen több remény... Ákos
10. Bánjuk a múltat, rettegünk a jövőtől, s a kettő közt köddé válik a jelen, a vánszorgó percek száguldó évekké gyûlnek, s az idő egyenese körbejár végtelen. Ara Rauch